- Mit nevetsz? - próbálta ellökni magát sikertelenül. - Előbb még nem nehéz volt ez a szitu?
- Rajtad - mosolyogva indult el újra az iskola felé.
- Rajtam!? Most éppen milyen nevetséges dolgot csináltam? Mert megértem, ha bármikor máskor kinevetsz, megérdemlem, de most? - akadt ki Luna.
- Megannal nem vagyunk együtt - most lett elege. Bele se gondolt, hogy ennek talán következményei is lehetnek, csak mondta a magáét.
- Akkor? Miért írta, azt amit írt!? Ha nem te vagy a pasija, akkor ki? Vagy várj, van egy jobb kérdésem! Ha nem a te öledben bénáztam azon a képen, akkor kiében!? Vagy esetleg még hány Luna volt akkor ott?
- Beismerem, sokat voltam vele, és azt is beismerem, hogy olyat is csináltam vele, ami egy kicsit félreérthető volt, de nem csókoltam meg, és nem is kértem, hogy legyen a barátnőm, és ha ő kérte is tőlem, nemet mondtam. Vagyis ezt ő értette félre - magyarázta, de egy valamit még mindig nem értett a lány.
- És amikor kérdőre vont? - kérdezte szárazon. - Mikor megkérdezte, hogy ki ül az öledben? Erre te mit is írtál? "Csak egy osztálytársa." És ez nekem pont úgy hangzik, mint amikor valaki a barátnője előtt magyarázza ki magát, hogy ki az a szerencsétlen balfék, aki ráesett. Akkor most mi van? És... és miért nem tagadtad, hogy a pasija vagy? Válaszokat szeretnék Nick... - fejezte be fáradtan.
- Mert... mert nem olvastam vissza... utána Tom szólt, hogy most mi van - motyogta.
- Aha, és ennek kicsit sincs átverés szaga? Ezt most el kéne hinnem? - nézett reménytelenül Nick szemébe. Alig lépett így párat, majdnem felbukott egy kivágott fatörzsben.
- Vigyázz! Óvatosan, a végén még kórházban kötsz ki... - rántotta maga mellé a fiú. Luna hátrasöpörte a haját, összeszedte magát, és újra megszólalt.
- És ha be is venném, ezt akartad megbeszélni? Ez volt olyan halaszthatatlan? És mégis miért? - vett egy nagy levegőt. - Miért pont velem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése